A mai naponban azt hiszem nem volt semmi különös. Persze, ma is törtnt valami, de már az is kezd hétkönapivá válni. 

 (A mai valami abban merült ki, hogy délután hazafelé a zsúfolt buszon ülve véletlenül [de tényleg véletlenül!] kihallgattam egy beszélgetést két lány között. Az egyik egy tipikus "jókislány" volt, a másik meg egy tipikus "paraszt barbi", akinek főbb jellemzői a két kiló smink, a természetellenesen kiszőkített haj, cigitől elmélyített hang, az átlag embertől eltérő [értsd:jó, ha a fele meg van neki] agyi kapacitás, hozzá pedig szemérmetlenül mocskod száj. Szegény "jókislányt" végig szekálta az úton, hogy adja már kölcsön neki az egyik tankönyvét, mert ő hiányzott a múlt héten, és holnap felelni fog [megjegyzem, egyszer sem hangzott el a szájfényes szájából a kérlek vagya légyszíves...]. Miután a paraszt barbi leszállt, odafordultam szegány jókislányhoz, és elmondtam neki mannyira csodálom őt, amiért ilyen türelmes volt azzl a lánnyal szemen, holott biztosan az idegeire ment már. Még azt is hozzátettem, hogy én már biztosan elküldtem vola melegebb éghajlatra...)

Holnap témazáró dolgozatot írok angolból, ami nem is baj, mert ezeket már rég tudom, csak kaptunk egy iszonyú hosszú szójegyzéket (na jó, csak 100 körül van a szavak száma, tehát annyira nem is iszonyú) és azt meg kel tanulni holnapra. Mondjuk az igaz, hogy már egy hete elkezdhettem volna tanulni, dehát... És most jönnek a kifogások. Nem tudtam hogy meg kell tanulni, nem tudtam hogy mit kell megtanulni,annyi dolgom volt és különben is... A szokásos, amit minden diák ismer. Szóval, most egyek tanulni a szavakat, és az összes többi tantárgyat. A viszont olvasásra!