Hát, ez a hétvége is eltelt. Túl hamar. De ez általában így szokott lenni...
Szombaton korán keltem, és elmentem tenniszezni. Nagyon élveztem, jól kifutottam magam, és azt hiszem, most elég jól is ment, úgyhogy meg lehetek elégedve a fejlődésemmel (tavasz óta járok), bár az edzőm (akinél elképzelni sem tudok jobb edzőt és barátnőt) azt mondta, hogy tenyeresnél mindig csuklózom. Nem tudom, én még nem vettem észre, de ő tudja, ő a profi. Este még elmentem Bellával, a húgával és az anyukájával (aki amolyan Mrs Weasley figura) kocogni itt a faluban, és azt hiszem jól megharagítottam Bellát. Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdte mesélni, hogy mi lesz a gólyabálon, és hogy mennyire nem akar menni, mert tuti hülye szivatós feladatok lesznek és blablabla... Nos, ehhez hozzátartozik, hogy amióta elkezdődött a suli, mindenhéten meghallgatom a gólyabáltől való félelmeit, és mindig igyekszem megvígasztalni,de most nem sikerült. Nem tudom miért, talán nem akartam eléggé. Mert már belefáradtam azt hiszem. Önző dolog, mi? Utálom is magam érte. Egy ideig hallgattam (már ez is nagy erőfeszítést igényelt, ugyanis Bella néha annyira pesszimistán tud hozzáállni a dolgokhoz, hogy az ember már nem is akarja hallgatni), aztán megpróbáltam szelíden (de tényleg szelíden!) megnyugtatni,hogy biztosan sok gólya érzi ugyanezt a félelmet mint ő, és eddig még minden gólya túlélte a gólyabált, ő sem lesz kivétel stb. Deő csak egyre mondta hogy "de akkor is", és látszott rajta hogy ha maga Szent Péter szállna le a földre, neki sem hinne, és neki is ellentmondana, úgyhogy közöltem vele hogy (megjegyzem, még itt sem kiabáltam! csak normális hangon kimondtam a véleményem): Tudod mit? Igazad van! Tök szar lesz, halálra fognak szivatni téged, égni fogsz majd mint egy rongy, és az lesz életed legrosszabb napja, úgyhogy szerintem el se menj, jelents beteget, vagy amit akarsz! Szép mi? Nem is vagyok rá túl büszke... De azért nem hiszem hogy egyedül az én hibám lenne! Lehet hogy Bellának tényleg rossz napja volt, és csak arra lett volna szügsége hogy valaki meghallgassa, de akkor sem szép, ha valakit lelki szemetesládánk használnak! Márpedig én úgy éreztem magam.
Vasárnap (vagyis ma) apa és Csabi (aki megőrül az ikeás "rakd össze magad" cuccokért) összerakták az új ágyamat és szekrényemet, ügyanis kicsit felújjítottük a szobámat. Kb két hete festették (maradt ami volt: citromsárga), de apa nem volt itthon, és nem tudta még összerakni a bútoraimat (aminek következtében két hétig a dolgozóban aludtam) de öregem, ezért megérte várni! Annyira jó lett hogy... húha. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Már alig várom, hogy az összes ruhámat és könyvemet, és egyéb cuccaimat átköltöztessem... Már alig várom!
