Nos, ma egy elég külnös élményben volt részem a buszon, mikor hazafelé jöttem. Az út kábé 40 perces, ezért aztán ha nincs senki, akivel beszélhetnél, az unalombogár elkezdi kirágni az agyadat. Én, hogy ezt elkerüljem, elővettem egy mangát, amit aznap délelőtt kaptam kölcsönbe egy osztálytársamtól (csarébe a Vízisten menyasszonyáért), és elkezdtem olvasni. Deth Note - mindenki, aki kicsit is konyít a japán és kínai képregényekhez, ismeri. Egy halálisten, Ryuk véres harcot vív az unalombogárral, majd, hogy megszabaduljon tőle, ledobja a halállistáját a Földre, amit egy japán diák, Ligth talál meg. A sztori szerintem lenyűgöző, de ez most lényegtelen. Hanem a borító. Egy kereszt alakon van egy fiú, Light, kezében egy kasza, mellette pedig Ryuk látható. A gond csak az, hogy a halálistenek nem ép a szépségükről híresek. Mondjuk úgy, hogy Voldemort kopaszsága, vörös szemei és orrnélkülisége kismiska ehhez a látványhoz képest. Tehét olvasom a nagyszerű képregény, az ijesztő, fekete borító alatt, és senki ne makar mellém ülni. Igan, hogy nap végére a rövid hajam már tuti tiszta kóc volt, és simán elment volna egy punk énekesnő fellépési frizurájának, és a kabátom is fekete, de csak azért, mert elegáns és karcsúsít. Mindezeket együttvéve, ijesztő látvány lehettem. Közbe meg egyfolytában csak arra tudtam gondolni,m hogy vajon ez a sok felnőtt és nyugdíjas, akik inkább állnak, minthogy leüljenek mellém, mit szólnának, ha elmondanám nekik, hogy otthon az Édes Annát, és a Különs Házasságot olvasom...