Furcsa újból suliba menni. Mintha most ébredtem volna fel egy téli álomból (egy nagyon hosszú téli álomból). A zajokat annyira hangosnak hallom, hogy bántják a fülemet. Az iskolát egy megbolydult méhkasnak látom. Nehéz újra rávenni magam, hogy minden nap tanuljak.
De ami a legnehezebb, az a reggeli ébredés. Hétfőn volt a legszörnyebb. Nem az a baj, hogy túl álmos vagyok és nem tudok felébredni (bár az közrejátszik), hanem sokkal inkább... valamiféle félelem attól , hogy nem maradhatok otthon. Hogy a napomat a suliban kell töltenem.
És tényleg a hétfő volt a legrosszabb, nem túlzok. Hányingerem volt. szokás szerint nem reggeliztem.Na de hányinger?! Hallottam már pszihés betegségekről, de nem gondoltam volna hogy én is tudok ilyet produkálni. Pedig most sikerült - szinte túl jóra. Mert alig tudtam felkelni az ágyból. Nem vicc! Sokáig az is nehézséget okozott, hogy egyenesen álljak!
Ez azért elég ijesztő, nem?
