Két hete síelni voltam a családommal Ausztriában, és így hiányoztam egy hetet a suliból. Elég sokat kellett utána pótolnom (amúlt héten 5 dogát írtam...), de nem ez volt a furcsa. A különös az volt az egészben, hogy vártam a sulit. Na nem a tanulás miatt (az elmémmel azért még semmi baj) hanem a srácok miatt. A haverok miatt. Akik talán még nem egészen a barátaim, de egész jó úton haladok affelé, hogy azok legyenek.
Ott van például Inez. Év eleje óta - már miután megszabadultam Belindától - mellette ülök. Oltári a csaj. A reál tárgyakhoz totál zokni, de a töri... Apám, a törit nagyon tudja. Ezeken az órákon félelmetes, mert minden létező dátum és név a kisujjában van. Ha a tanár azt kérdezi, Thuküdidész mikor veszítette el a kedvenc zokniát, még azt is rávágja, mikor találta meg az ágya alatt.
Azután ott van Sakuhime, aki aki a nevéből eredően odavan japánért, és akinél erősebb lányt (nőt) elképzelni sem tudok. Soha nem ismertem még ilyen embert, azt se tudtam róla, hogy valójában létezik ilyesmi. Az egész világ a kisujjában van. Róla el tudom képzelni, hogy bármit meg tud valósítani, amit csak eltervez. Ha azt mondja, hogy tíz év múlva miniszterelnöknő akar lenni, tuti, hogy sikerül neki.
Karina pedig a kedves kis ragasztó, aki szemüveges, és folyton a súlyával van elfoglalva, akinek fiús, erős arcvonásai vannak, akinek göndör, rendezetlen haja van, de mégis, akinél soha nem találkoztam szebb lánnyal. Ő pont az, akinek 15 év múlva minimum 3 gyereke és két kutyája lesz, este pedig meleg vacsorával várja haza a férjét. Vele mindig, minden helyzetben lehet beszélni, és mindig, minden helyzetben meg tudja vígasztalni az embert. Sosem traktál bennünket a saját gondjaival, és ezért csodálom igazám őt.
Végül pedig ott van Dávid. Dávid, aki kitűnő tanuló, és akin annyit lehet nevetni, hogy az nem igaz. Helyesbítek: nem rajta, hanem azon, amit mond. A kedvencem az, amikor Julian királyt utánozza a Madagaszkárból (Te Morisz...). Nem tudom, hogy lehet, de ez a fiú egyszerűen vonza az embereket, főleg a lányokat, pedig nem az a sármőr típus, aki után kész fehérneműkollekciókat lehet összeszedni, hanem maga a Tök Átlag, de mégis... Nem tetszik, távolról sem, de szeretek a haverja lenni, mert szeretek vele beszélgetni, hülyülni, tanulni, egyszerűen szeretek vele lenni.
