Nos, újra itt vagyok. Végre rászántam magam, hogy írjak egy új bejegyzést. Persze, valójában csak nem akaródzik a holnapi német dogára tanulnom...
Erről jut eszembe... Bella nem érti, milyen iskola az, ahova járok. Szerinte nem normális, hogy mindig írunk valamiből. És tényleg; a szeptemberi első három hetet leszáítva nem telt el úgy egy hét, hogy ne lett volna semmiből sem dolgozat. A múlt heti csonkahéten is(szerda, csütörtök, péntek) 2 dogát írtunk. Hát élet az ilyen?!
Anyu kapott munkát. Ezúttal tényleg. Valami biztosítási cégnél fog dolgozni, ha minden jól megy, májustól. Ezen a héten épp egy továbbképzésen van. Reggel ment el, és majd péntek este jön haza. Nem örülök neki, ez természetes, de elkerülhetetlen a munkája miatt, hogy kéthavonta részt vegyen egy ilyen rendezvényen.
Ja, és egy újabb jó hír: kaptam az első, felső fogsoromra egy szép karítést! Emlékszik még valaki a Sharon naplójára? Régen ment a Minimaxon. Mostanában gyakran eszembe jut...
