...hogy egyszer egy olyan lány lesz belőlem. Olyan, aki egész nap nem eszik, ha délután találkozik a barátjával. (Had mondjam ki még egyszer: a barátommal!!!) Aki egymás után felpróbál hat farmert, amíg eldönti, hogy az első volt a legjobb egy szombat esti randihoz. Aki fél órán keresztül fel és alá rohangál a házban mint egy mérgezett egér, hogy rendet varázsoljon, mire megérkezik az a bizonyos Ő.
De most mégis ilyen lettem. Szánalmas, szánalmas, szánalmas! De tudjátok mit? Ilyenkor már senki sem bánja. Mert annyival többet ad egy igazi kapcsolat, mint amennyit elvesz az embertől! Van, aki félti a szabadságát, a szabadidejét, a függetlenségét? Hülyeség.

Amióta Ő ténylegesen része az életemnek, szinte semmi sem változott, és mégis annyi minden más lett! Sokkal többet mosolygok. Komolyan, megyek az utcán, és egyszercsak elmosolyodok. Csak úgy. Aztán ott van az a bizonyos szeptemberi-iskolakezdés-szindróma, az általános lehangoltság és világvége hangulat, ami eddig minden évben meglátogatott. Idén ez egy az egyben kimaradt. Már nem érdekel az, hogy meg kell valamit tanulni, csak gyorsan túl akarok lenni rajta, h láthassam Őt.

Azért talán jóhír az, hogy mégsem lettem annyira olyan lány. Például nem kérem ki a véleményét a ruháimról, soha nem zaklatok Hiányzool! <3 - típusú smsekkel, nem várom el hogy ő fizesse helyettem a mozijegyemet (igaz, hogy anélkül is megteszi, ebben a kérdésben hajthatatlan, ami valljuk be, elég lovagias), egyszóval megvan mindkettőnk szabadsága.

Biztosan ezért volt az, hogy ma délután, mikor kiélveztük, hogy két órára miénk az egész lakás (Héé! Rossz az aki rossza gondol!), és összebújva néztük az X-men véresebbnél véresebb jeleneteit, egyáltalán nem érdekelt, hogy holnapra még 3 tárgyból fel kell készülnöm, mert kettőből dolgozatot írunk, egyből meg felelünk, és hogy soha az életben nem fogok lenyelvvizsgázni, ahogy azt délelőtt az angoltanár is megmondta, hogy a combon vastagabb az átlagnál, és hogy annyira görcsöl a hasam a kedves piros barátomtól, hogy valószínűleg neki kell majd felhúznia a kanapéról. Egyáltalán, semmi nem érdekelt ezek közül.

(igaz viszont, hogy az a három tantárgy most, ígí este 9 táján már eléggé érdekel...)