A mai irodalom órám elmarat. Azaz nem egészen, csak rendhagyó volt. A magyar tanárom elvitt bennünket a Győri könyvszalon könyvvásárára, azzal a feltétellel, hogy legalább 20 percet töltünk majd a különböző könyvkiadők ajánlatainak böngészésével. Mondanom se kell, hogy én jó másfél órát töltöttem a vásáron...
Végül is vettem egy könyvet apunak karácsonyra (tudom hogy korai, de mégiscsak ez a jobb, minthogyha az utolsó pillanatig halogatnám a vásárlást, nem?) Attila az Isten ostora címmel (aput Attilának hívják, és odavan a történelmi olvasmányokért :D. Jó vicc lesz...
Annyira jó volt látni, hogy ilyen sok ember eljött, vagyis hogy ilyen sokan szeretnek olvasni! Újjabb valami... Lassan albumot rakhatok össze belőlük:)
Ma megírtam azt a bizonyos angoldolgozatot, amit egyébként egész tanőrán át lehetett írni, de én 20 perc múlva beadtam. Pedig nem siettem el! Egyszerűen csak könnyű volt. Azért remélem nem bíztam el túlsáosan magam, és ötös lesz...
A nagymamám rám szólt, hogy ne használjam azt a szót hogy "deviszont", mert az nem értelmes magyar szó. Erre had válaszoljak egy Varró Dani verssel:
Varró Dani: Nyelvművelés
Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, - például nyelvi kérdésekbe sem. - Te elborzadsz, és téged el iszony fog, - ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, - és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, - nem érzed az izét. Tény és való ámde máskülönben, - hogy nem fogalmaz nálad más különben, - és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból - azokat a szavakat, amik a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik a részét már alapból, - akiknek a beszéde inkább csak mordulat, - és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, - mint a tieidben, - amik hihetetlen - mennyiségű frappáns frázissal ellepett - szellemed - számára szolgáltatnak keretet, - és mindig kerekek.Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, - és az igéket sem ragozom ikesen. - Nem beszélek pergő mondatokban, - inkább vontatottan, - legtöbbször töltelékek - miatt túltelített - mondatszörnyeteg - az, amit magam előtt görgetek, - és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, - amikbe ütközök, - végre kibököm a farbát is, - a verbális - közléseim, mit mondjak, hebegősek, - nem ez az oldalam a legerősebb.Mindezt belátom készségesen, - de azt mégis ellenérzéssel lesem, - ahogyan te a nép - töltelék-, - kötő- és csúnyaszó - halmozó - rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, - és ebben vitatkoznom kell veled, - mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, - még ha a legjobb példa nem is én vagyok, - és szerintem nem föltétlenül esetlen, - ami keresetlen, - és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy '99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, - de azért van bukéja. - Ami pedig a deviszontot illeti, - az egy állati - nagy tévedés, hogy az hibás, - mi más, - hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, - hogy vannak még ilyen kötőszavak, - egyet mindjárt leleplezek: - az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, - és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos - Babits is használta, és Arany János, - de nem akarok veszekedni veled, életem, - csak eltérő a nyelvszemléletem.De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit, - az indulatok minél messzebbre ragadtak, - annál nyelvesebbet és vadabbat, - szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.
Ez a vers annyira tetszett, hogy annyiszor elolvastam, hogy már majdnem tudom kívülről. Remélem a nagymamámnak is tetszeni fog:)
Végre péntek van, két nap pihenő. Ami egyébként nélkülözhetetlen, és nem csak a középiskolás diákok számára. Mindenkinek szügsége van Rájuk. Szombatra és Vasárnapra. Máskülönben nem látnám apát sem. Üzenem minden olyan gyereknek, akiknek csak hétvégén van otthon az apukájuk: ne szomorkodjanak, ne sajnáltassák magukat és végképp ne legyenek mérgesek az apukájukre emiatt, mert az ilyen elfoglalt apukáknak sokkal de sokkal nehezebb kibírni egy hetet a család (és főleg a gyerek:)) nélkül, mint nekünk apukák nélkül. Éjjenek az elfoglalt apukák, akiket joban szeretünk, mint saját magunkat.
