.... Mivel nem igazán szoktam frissíteni, kitaláltam valamit.

Pár hete csinálom, hogy egy kiszuperált matekfüzetbe írok a hangulatomról, vagy bármiről ami épp eszembejut, kihasználva a túl unalmas tanórák okozta réseket az életemben. Vagy bármi más hézagot. Kérlek, nézzétek el nekem, ha sokat filózok!

Szóval, ez nem a mai, hanem kábé két héttel ezelőtti:

A könyvekben egy csomószor olvastam már arról a jelentről, amikor a főhős (vagy főhősnő) elmegy egy nagyon unalmas tanórára (szélsőséges esetben nem annyira unalmasra) és vagy egyszerűen csak unatkozik, vagy pedig a világ megmentésén dolgozik. úgy értem, gondolkozik.

De meg lehet-e ezt csinálni a valóságban is, amikor se kém, se boszorkány, se mutáns se irálynő nem vagyok?

Mindenesetre, most megpróbálom ezen az uncsinak ígérkező fizika órán.

Ilyenkor aztán jön a rendszerinti gyomorgörcs, ami általában akkor jelentkezik , mikor este úgy döntök, hogy nem írom meg a német házit, majd inkább reggel lemásolom valakiéről.

Vagy mint pélsául most.

Tudom, hogy azzal, hogy nem figyelek, csak és kizárólag magamnak ártok, mert nehezebb lesz otthon megtanulni (pláne a fizikát...). De ilyenkor nemigazán érdekel ez az egész. túl könyűelnyomni a bűntudatért felelős részemet.Valamit magyaráz a tanár az izoterm állapot változásról, de most az sem jut eszembe, mit jelent. Miért nem lehetek én is egy könyvszereplő?!

Simán legyőznék pár sárkányt vagy világurakolmra törő főgonoszt, ha cserébe megúszhatnám ezt a rémálmot!

Röpködnek a fejem fölött a szavak, de nem állnak össze mondatokká.

Nyomás,térfogat, gázok, tankönyv,házi, 34. oldal....

Aztán meghallottam az első mondatot, amit tisztán értek:

 - A fiszka egy szabad tudomány!

Gonosz vagyok, ha most arra gondolok, hogy aki pösze és hadar is, az csak is egy fizika tanár lehet?