Naszóval, hogyaszondja!

Megjött a tavasz, este 6 ig vagy tovább is süt a nap, és mindenki boldog, engem is beleértve. Csak nem menne le olyan korán! Egyszerűen nem tudok mit csinálni, amint besötétedik, már nem tudok magammal mit kezdeni! Tanulni hiába is próbálnék, tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor nem fog az agyam. Olvasni nem akarok. (!!!!!!!) A tv-t megutáltam. Ahogy a gépet is. Persze, lehetne beszélgetni, építgetni a kapcsolataimat az embertársaimmal, de néha kezdenek annyira idegesíteni minden ok nélkül, hogy ott hagyom őket, csak hogy nem legyek velül véletlenül bunkó. Anyu szerint már nem normális, hogy ennyire kerülöm az emberek társasáágát (persze ő nem lát a suliban), és retteg tőle, hogy depis leszek. Pedig távol állok attól! De tényleg. Biztos csak így jön ki rajtam a tavaszi fáradság, vagy nem tudom... Anyu tegnap már tényleg mérges volt. Mindenfélét mondott, hogy nem kéne nekem más, mint két pofon, attól máris jobban lennék, meg hogy fogalmam sincs, hogy milyen jó dolgom van... Haragudtam rá, és nagyon sajnáltam. Egyrészt elegem van már abból, hogy csak az árvák és a bántalmazott, hányatott sorsú kamaszoknak lehet rossz napjuk, másrészt sajnáltam, mert nem akartam, hogy aggódjon miattam. Lehettem volna körültekintőbb is, nem szabadott volna ennyire feltnően bámulnom a plafont, mert megijesztettem, ő pedig nagyon hajlamos az aggódásra, ami komolyan árt az egészésgének. Nem tudom, lehet, hogy ez az igazi önzőség.

Szeretném, ha olyan lenne a kapcsolatunk, mint amilyen volt még pár hete/hónapja/napja. Ez az év tényleg nem tett nekünk jót. Anya utálja, hogy már nagyok a gyerekei, őrá nincs szügség (énb pedig épp ezért találtam ki, hogy nem akarok menzás lenni, főzzön inkább ő. így eszik meleg ételt is, és nem is érzi annyira haszontalannak magát. remélem.), és nincs munkája.

- Otthon ülök egész nap, mi vagyok én, befőtt?

Ezért kölcsönösen ápoltuk egymás lelkét. Ő mindig elmesélhette nekem, hogy éppen mit talált ki, mit fog dolgozni (anyu pedagógus, és szinte lehetetlen, hogy ma magyarországon munkát kapjon a szakmájában), mindig megnyugtattam, hogy jól áll neki az új hajszíne, az a két kiló plusz is, amit felszedett, ő pedig mindig meghallgatta, hogy mi történt velem a suliban. Ez néha jó volt, néha pedig azt éreztem, hogy ez csak neki jó, legalábbis neki nagyob szügsége  van rá, mint nekem. De ő meg felnevelt stb, 14 évig csak és kizárólag ő ápolta a testemet-lelkemet, így most már igazán elkezdhetek törleszteni, nem?

Holnap (ha minden igaz, és nem mondja le megint) elmegyünk vásárolni. Majd megírom, hogy alakult.

u.i.: nyáron lesz fogszabályzóm. 2 évig. Szuper. Tegnap föltették az első rész, hátul pár rágófogam kapott egy-egy kabátkát (valójában csak gyűrűcskék). A baj csak az, hogy ma egész nap fájt tőle a fejem.